Bár közel két hónapot kellett rá várni, végül február 25-én világra jött állatkertünk első 2022-es szülöttje: egy szürkemarha borjú. A kis nőstény – akit a szarvasmarháknál hagyományosan üszőnek nevezünk – problémamentesen jött a világra, mire reggel a gondozók megérkeztek, már az anyja mellett várta őket. A borjú azóta is jól van, egészségesen fejlődik.
A szürkemarha az egyik legősibb és egyben legimpozánsabb őshonos háziállatfajtánk. Az eredetével kapcsolatosan több feltevés is van, egyes elméletek szerint már a honfoglaló magyarokkal érkeztek a Kárpát-medencébe, az azonban biztos, hogy a 13. századot követően már széles körben tartották és tenyésztették az Alföldön. Igen szívós fajta, melyet a nyugati vásárokba lábon hajtottak akár több száz kilométeren át. A 20. században, a nagyobb tejhozamot produkáló fajták miatt, valamint a mezőgazdaság gépesítése miatt a szürkemarha egyre jobban háttérbe szorult, az 1960-as években alig több, mint 200 egyede élt az országban. A fajta fennmaradása elsősorban az 1990-es évektől kezdődően a hazai tenyésztőknek köszönhető.
A szürkemarha borjak közel 300 napos vemhességi idő után jönnek a világra. Színezetük ekkor még nem a felnőttekre jellemző – és névadó – szürke színű, hanem vöröses, úgynevezett pirók színűek. A felnőttkori színüket féléves korukra érik el.
