Február 2-án a néphagyomány szerint a medve kijön a barlangjából. Ha ezen a napon szépen süt a nap, a medve meglátja az árnyékát, megijed tőle, és visszabújik a barlangjába, az azt jelzi, hogy sokáig tart még a tél. Ha azonban a medve nem látja meg az árnyékát, akkor kint marad, amely alapján hamarosan beköszönt a tavasz.
A néphagyományt ápolva mi is kíváncsiak voltunk, hogy állatkertünk medvéi mit jósolnak a tavasz közeledtéről. Habár Dorka és Borka megláthatak ma az árnyékát, a hasuk mindenen felülkerekedett, ugyanis kifutójuk minden zegét-zugát bejárták a részükre elrejtett finom csemegék után kutatva. Ezek alapján kijelenthetjük, hogy bár a néphagyományt mi is ápoljuk, ám a medvék valójában nem alkalmasak időjósnak.
A barnamedve valódi téli álmot a természetben sem alszik. Télen ugyan csökken az aktivitásuk, előfordul, hogy napokig elő sem bújnak, azonban ha megéheznek, főként az enyhébb napokon elindulnak táplálék után kutatni. Ennek a nyugalmi periódusnak az eredményeképpen azonban az ősszel magukra szedett zsírtartalékot nagyrészt felélik, és testsúlyuk jelentősen csökken.
